Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


szerelmes versek. <3

2012.05.06

Az a szó, hogy szeretsz egy életre szól,
Szeretsz vagy elfeledsz gondold meg jól,
Amikor téged először láttalak,
Attól a perctől szívembe zártalak,
Boldog nélküled csak ott leszek hol a sír mindent eltemet,
De a síron túl is van élet ott sem fogok mást látni csak téged,
Amíg te szeretsz én addig élek,
DE SZERESS SOKÁIG MERT MEGHALNI FÉLEK!!!

SZERELMES VERSEK!<3


Igen. Fáj
De már semmit sem érzek
Legbelül, ott mélyen
Mégis elvérzek

Sebeim gyógyulnak
De tovább égnek
Helyük megmarad
Amíg csak élek

Gyötör a kín
Hullnak a könnyek
Az erőm elhagy
Nem lesz már könnyebb

Szívem romokban áll
Helyén tátongó üreg
Lelkem apró darabjai
Lángokban égnek

Arcom a távolba mered
Tekintetem üres
Szemem könnyesen
Egy távoli alakot keres

De nem látja többé
Már csak egy emlék
Egy távoli kép
Melynek látványa széttép

 

Mintha pillangók sokasága repkedne gyomromban,
S a szívem hevesebben verne a torkomban.
Leírhatatlan ez az érzés, csak körülírható,
De szavakkal ez nem kimondható.

Talán ez lenne a szerelem?
Ha igen, akkor amíg élek ki nem heverem.
Mindennap egyre jobban szeretem őt
És soha ki nem megy a fejemből.

Szeretem! Szeretem ahogy nevet,
Ahogy édesen becézget.
Szeretem amikor csábítón rámnéz,
Mikor puha ajka a számhoz ér.

Az érintését, ahogy finoman simogatja egész testem,
Kár tagadni! Teljesen beléestem!
Most is csak arra gondolok,
Hogy szeretem őt nagyon nagyon,
S ő marad a végzetem,
Többé magamtól semmiért nem eresztem!

 

Hét évvel ezelőtt nem ismertelek
mégis oly hirtelen megszerettelek.
Azon a bálon megpillantottalak,
a szám is tátva maradt.

Szemeid édesen csillogtak,
na és persze vigyorogtak.
Ajkad is mosolyra állt,
én meg bámultalak, bambán, bután.

Egy másik bálon már ismertelek,
és még jobban megszerettelek.
Cuki mosoly, édes szempár,
csak mindig mosolyogj rám.

 

Ha akarod, most veled álmodok,
Szavaimmal megnyugtatlak,
Ami fájt,már soha ne fájjon.

Ha akarod, most elvarázsollak,
Koronaként kúszó fényben,
Testemmel lelked melegítem.

Ha akarod, karomba ringatlak,
Szívemhez hajtom fejedet,
Érezhessem lüktető sejtjeidet.

Ha akarod, szótlanul nézlek,
Gondokat távol, messze tartom,
Lágy szellőből szivárvánnyá válok.

Ha akarod, őrzöm féltett álmod,
Napsugár szirmokkal melegítelek,
Ha meglátsz, szemed káprázzon.

Ha akarod, karom feléd nyújtom,
Szívem fényét szórja mindörökké,
Ha nem bánod féltett Kincsem.

 

Dobog a szívem hogy dobog
Pedig csak rólad álmodom
Elönti testemet a vágy
Olyan jó emlékezni rád.

Hallom a hangod hogy zenél
Lágy fuvallat -hozzám beszél-
Behunyom szemem,s nem tudom
Ébren vagyok vagy álmodom?

Velem vagy és csak képzelem,
S várom hogy megérintsd kezem,
Várom hogy magadhoz ölelj,
S légy a szívemhez is közel.
Dobog a szívem hogy dobog
Pedig csak Rólad álmodom.

 

Réges-régen, valahol egy kósza percben
Ott volt minden néhány átnevetett délelőttben
Szíve egyre vadabbul zakatolt
Tekintete lelkedben mind mélyebbre hatolt

Minden szava neked szólt, téged hívott
Eközben az ész és a szív kemény csatát vívott
Titkon te is vágytad
Folyton kerested, s kutattad

A nyilvánvalót is tagadtad
Drágának hitted az árat s végül barátságod adtad
A napok gyorsan suhantak
A szép emlékek újra és újra felvillantak

Tovább mentél, és ő ottmaradt
Elérhetetlen szerelmed rabságában ragadt
Megtörten újabb utat keresett
Viszont téged soha nem feledett

 

 
 
Átok vagy áldás
Néhány szó, pár forró pillantás
Egy édes vallomás
Melytől minden más
Mégis lehet átok vagy áldás

Csak egy kósza pillanat
Fejedben, pedig ezernyi gondolat
Csodás a varázslat
Álomszép mámoros káprázat

Egy érintés
S máris szárnyalni vagy kész
Erős, szoros ölelés
De nem elég, kell még, mert kevés

Húz magával ez az őrült érzés
Kínoz a féltés
Még benned van nagyon sok fel nem tett kérdés
Nagy a kísértés

Tudod jól, mennyire fájhat
Pár másodperc és pokollá válhat
De akkor sincs, ki megállíthat
Már nem félsz, Ő valóban nem bánthat

 
 
Senkim
Szerettünk. Egymást öleltük eddig.
S most a Senkim vagy és én is a Senkid.

Hazudjuk, hogy vége,
Hogy elmúlt, eltűnt fénye,
S jó ez így.

Tagadjuk, hogy fájna,
Hogy szemünkbe vájna
A könnyek ereje.

Szerettünk. Egymást öleltük eddig.
S most a Senkim vagy és én is a Senkid...

 
Szívbilincs
Mára tudom, te voltál minden,
rozsdásodó szívbilincsem.
Lényed volt, mélyen megérintett,
én mondtam le rólad,
így talál holnap is a holnap.
Végiggondoltam, te kellettél,
hogy rátaláljak igazi magamra,
már mikor elmentél,
éreztem, mindenütt jelen vagy.

 
Féltékenység - Az utolsó szó jogán
Engem szeress,
Én hozzak virágot,
lelkedben, hol parlag föld hever,
kertedben kis növény hadd lehessek,
kit jó gazdája bő vízzel nevel.

És nem is teszlek tönkre,
ha néhanap az eszed is veszem,
és nem hurcolom éveidet messze,
ha néhányukat kölcsön is veszem.

Engem öntözz,
Csak velem törődj,
És zsarnokságom talán megbocsátod,
ha egy nap sötét szekrények helyett,
a Napnak fényét újra megtalálod.

Miket rejtesz lelked mélyén el, mondd?
Mily titkokat ástál be a földbe?
Miért várnád el meddő kis szívedtől,
hogy boruljon most gyümölcshozó zöldbe?

Én nőjek nagyra szép szemedben,
S mámort is csak én adjak,
én enyhítsem fájdalmad,
ha vége már a napnak.

Én nem torzítom látásod,
hogy mélyebbre ne áss,
Virágom azért növesztem,
hogy csupa szépet láss.

Miattam sosem kell, hogy félj,
és börtönbe se zárnak,
szabadságod sem veszem,
és rémálmok sem várnak.

Engem akarj,
tőlem függj,
Én rabommá se teszlek,
De én se legyek szekrény-rab,
kit polcokról levesznek.

Reám szokj,
s az én hiányom fájjon
minden perc után,
legyen tested szomjazó,
mi folyvást friss vizet kíván.

Engem termessz,
én legyek sok,
én legyek temérdek,
hisz minden testem
minden szíve
meghalna
teérted.

 

Éji szerelemben csüngtem ajkán,
Miközben ölelt szorosan, s sandán,
A kerek hold fény-fátylat engedett ránk, bókolt,
S a csillagok félénken néztek, mikor ajka csókolt.

 

 
Virágzó orgonák

Virágzó orgonák s hűvös esti szél
súgja a fülembe: mindig szerettél...

Magányos éjeken s tűző napon
csak arra gondoltál: egy lány hol dalol?

Álmodtál ébren is jázminok alatt...
Kezére vágyódtál - ez titok maradt.

Hóesés varázsa elkápráztat,
a leány látványa parázsként hat.

Forróvá tette Ő a szívedet...
- sietve megkérted a kezemet.

Köszönöm Néked, hogy választottál:
én lettem melletted a daloló lány!

Virágzó orgonák s forró esti szél
súgja fülembe: szeret, amíg él!

 

 

Ha valaki találkozik az igazival, azt egyszerűen tudja. Másra sem tud gondolni. Ő a legjobb barátod és a lelki társad is egyben. Alig várod, hogy vele élhesd le hátralévő életed. Senki és semmi más nem fogható hozzá.

SZERELMES KÉPEK!<3

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 18897
Hónap: 75
Nap: 2